2017. november 7., kedd

A hét verse - Jean Claude Ibert: Mert

Jean Claude Ibert: Mert

Mert hitt a virágokban, 
a földben, az égben, a tengerben, 
a fájdalomban, a régi szerelemben, 
mert az életben tévedezett, 
mert egyszerű volt és mohó, 
és meghatotta egy leheletnyi tiszta tett, 
mert ártatlan volt, édes, tökéletes, 
mert feláldozta magát a mágusoknak, 
mert nem tudta bűnét, 
se erényét, se éhségét, se bátorságát, 
mert csúnyának látta magát, 
és imádkozott a katedrálisokban, 
mert a holdra figyelt, 
az éjszakára a nyári mezőn, 
eszeveszett örömmel nézte a tüzet, 
mert boldog volt nagyon, 
mert lelke nyugalmas parcellákra 
szabta az időt, 
mert idegen volt itten, 
mert hitt a csodákban, 
az igazság szörnyetege egy napon 
hosszú fürtjeinél fogva a csatorna falára szegezte, 
hogy a mocsok tükrében lássa meg arcát, 
mert szép volt 
mert elege volt 
abból a világból, ahol az emberek 
nem tudnak emberi nyelven szólni már…

***
Kép: Pexels

Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!