A hét verse - Tóth Árpád: Örök élet

 



Tóth Árpád: Örök élet

Mint egy csapda, nyílik és
csukódik a testem,
folyton szűri, amibe
belekeveredtem.

A világot szűröm én,
mint szivacs a tengert,
savakat és lúgokat,
isteneket, embert.

A világot eszem én,
a világ esz engem,
egymás szája és bele
vagyunk mind a ketten.

Egymás gyomra – elemészt,
amit megemésztek:
örök halál vagyok én,
mégis örök élet.

***

Vers forrása:
https://moly.hu/idezetek/76863

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hét verse - Kovács Barbara: Ma rossz leszek (iskolás változat)

A hét verse - József Attila: Rejtelmek

Madeline Miller: Akhilleusz ​dala