FÜLSZÖVEG:
Tudta, hogy a kiborgok már köztünk járnak, sőt valószínűleg az ön családjában is él legalább egy? Hogy a tálib terroristák olykor magyarul beszélnek? Hogy az idegenek közelebb vannak, mint gondolnánk? (Vagy mégsem?) Hogy a jövő igenis megjósolható? (Vagy mégsem?) És azt, hogy mi köze a Pókembernek a fake newshoz, a sötét zsaruknak pedig a koronavírus-járványhoz?
A sci-fi politológiája, a Fantasztikus világok, a Nevelj jedit! és a Párhuzamos univerzumok című ismeretterjesztő kötetek szerzői sokszorosan cáfolták azt a hiedelmet, hogy komoly tudós nem foglalkozik mesékkel. Az Egy galaxissal odébb tizenegy neves szerzője az asztrofizika, a robotika, a jövőkutatás, az irodalomtudomány, a politológia, a szociológia vagy éppen a neveléstudomány szemszögéből vizsgálja olyan közkedvelt sci-fik és fantasyk világát, mint a Star Wars, a Terminátor, a Men in Black, az Alapítvány-sorozat, a Warcraft, a Marvel-multiverzum vagy éppen a Különvélemény.
A jó tudós tiszteli a tényeket, de nem hagyja, hogy azok a földhöz láncolják. Nemcsak a fantázia hat megtermékenyítően a valóság módszeres megismerésére, de a kívülről-belülről ismerősnek hitt képzeletbeli világok is egészen váratlan színben tűnhetnek fel, ha a tudomány eszközeivel közelítünk feléjük.
Forrás: https://www.facebook.com/athenaeumkiado
Képzelet és Tudomány néven találtam rá a polcra, amely "az Athenaeum kiadónál megjelenő, magyar szerzős tanulmányköteteket tartalmazza, amik a populáris kultúra és a különböző tudományterületek kapcsolatát dolgozzák fel. (A sorozatnak nincs hivatalos címe, a polc neve nem a sorozat elnevezése.)"
A polcon hat kötet sorakozik, amelyekből már négyet elolvastam, noha nem haladtam sorrendben, a harmadikként megjelent,
Nevelj jedit! kötettel kezdtem az ismerkedést. Aztán jött a
Párhuzamos univerzumok, amely szerintem és a legtöbb molytag által legmagasabbra értékelt rész, majd a sorozatkezdő
A sci-fi politológiája.
Egy galaxissal odébb című kötet alcíme: Fantáziavilágok valóságai nagyon ínycsiklandozónak tűnik elsőre. Sajnos, csak elsőre, mert vagy volt most egy kis kifulladás a sorozatban, és nem sikerült jó tanulmányokat összeválogatni, vagy egyszerűen jobb, ha 2020 számlájára írom a csalódottságomat.
Az, hogy a különböző írások eltérő fandomokat foglalnak magukba, már az első kötettől kezdődően működő technika, nem akadok ki azon, ha egy-két fantáziavilág nem annyira ismert, közkeletű hazánkban. Azt is be szoktam vallani, hogy nem mindegyik írást olvasom el, egyszerűen azért, mert teljesen távol áll tőlem a felhasznált könyv, film világképe, és nem biztos, hogy annyi időm, energiám van spoileres tanulmányokon átrágni magam.
Most a kötet felét olvastam el, 11-ből 6 tanulmányt, és jó, meg kevésbé sikerült fejezet jutott a nyolc napba, míg az időmet töltöttem a kötettel.
Amit biztosan javasolni tudok, hogy az előszó után NE a magyar egészségügyet és a Men in Black világát taglaló fejezettel kezdjétek az olvasást! Azon felül, hogy Kunetz Zsombor-Nagy Ádám szerzőpáros sikeresen elspoilerezte nekem az összes MIB filmeket, kicsit kiábrándító a tanulmányuk azon megállapítása, hogy mekkora pazarlás megy nálunk rendszer-és alsószinteken is az orvoslás terén. Finoman szólva dühítő, depressziót okozó az írás, holott valószínűleg eléggé közelíthet a valósághoz… amitől viszont csak megrémül az egyszeri olvasó, itt a koronavírus járvány közepén.
Scheirich Zsófia elemzése felhasználja
Erik Erikson pszichoszociális fejlődéselméletét, és a Star Wars világán, konkrétan a legújabb nemzedéken keresztül mutatja be az identitáskeresés problémáit. Noha ez a tanulmány is totál spoilergyár, most nem nagyon érdekelt, azon maradi elme vagyok, akinek az első három SW film
(az időrendi 4-5-6.részek) jelentik a Star Wars világát. Anakin Skywalker-sagájánál szétuntam az agyamat, az első három film megtekintése után megfogadtam, hogy nem nézek további részeket. De az eriksoni fejlődéselmélet még rémlett a Tanítóképzőről, érdekes volt újraolvasni.
Polyák Gábor álhíreket tanulmányozó és Keserű József orkokat vizsgáló fejezetei tetszettek még nagyon nagyon, az életünket átszövő állandó médiacirkusz és előítéletesség miatt talán nem véletlenül.
Nagy Ádám másik tanulmányát is elolvastam, amely Asimov Alapítvány sorozatán keresztül foglalkozik a tudomány fejlődésének különböző nézőpontjaival, illetve azzal, hogy mennyire sarlatán az, akinek egy tudományosnak tűnő érvelését megcáfolják.
Amivel nem tudtam mit kezdeni, de ezzel nem vagyok egyedül a Molyon, az „A titokzatos idegen – magyarok a sci-fi és a fantasy világában” fejezet, ami tulajdonképpen egy hosszúra nyúlt, kicsit bő lére eresztett lista, a magyar vonatkozásokról könyvekben, filmekben, sorozatokban. Nem mondom, hogy nem lehetett hatalmas meló összerakni ezt a felsorolást, mert de igen, több, mint 50 forrásból dolgoztak a szerzők.. csak éppen a MIÉRT, a mi értelme volt ennek a listának kérdésre nem igazán éreztem, olvastam ki választ. Ha az volt a hipotézis, hogy a magyarok a filmvásznon, könyvekben csak az egzotikumot képviselik, azt rövidebb felsorolással is lehetett volna szemléltetni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!