Egy wellness panzióba megyünk, és már tegnap óta azon töröm a fejem, hogy miket vigyek magammal. Most kicsit túlolvastam magam, és pláne tegnap nem írtam semmit, szóval hiába kezdtem bele az Én meg sosem-be, elég valószínű, hogy velem utazik. Kísérője lesz Cecilia Aherntől az Ahol a szivárvány véget ér, mert már nyolcan elolvasták a Mini könyvklubból, míg én bele se kezdtem. A harmadik könyv vagy Salinger Franny és Zooey-je lesz, vagy Gaimantól a Felkavaró tartalom.
Szolgálati közlemény:
nem leszek se fészen, se molyon holnaptól, majd instagramra fotózok, illetve twitterezhetünk!
Csütörtöki bejegyzésem óta elolvastam Fekete Istvántól az Erdei utakont, kifejezetten imádtam sokadjára is azt a fantasztikus stílust, amivel Fekete ír:
"Az óesztendőre ráhullott a hó, és eltemette. Könny fehér takarót kapott, melyet erőtlen, langyos kis szélgyerekek is összetépnek, neki még sincs belőle ébredése soha. Majd ha a melegedő nap előtt földhöz lapul a tél fehér arca, és kibukkannak alóla a füvek meg a rögök, azok már az új esztendő gyermekei lesznek, akik nem emlékeznek a régire, amely elment, és elsüllyedt abban az örökkön növekedő óceánban, amelynek neve: Idő."
John Greennel úgy jártam, mint anno Neil Gaimannal, az agyonsztárolt könyvük (Csillagainkban a hiba, Csillagpor) nagyon nem kötött le, viszont kitartóan olvastam tőlük mást, és azt imádtam.
Már a Katherine a köbön is tetszett, de szombaton kifejezetten szétröhögtem az agyam a Papírvárosokon. (még az elsietett vége sem zavar, meg az sem, hogy mennyire hasonlít a Mean Girls-re az egész.)
"– Ember, ezt muszáj lesz közölnöd vele – szögeztem le. – Csak ennyit mondj: Angela, én tényleg szörnyen bírlak, de valamit tudnod kell. Amikor majd elmegyünk hozzánk, hogy összebújjunk, ezerkétszáz feka Miki kétezer-négyszáz szeme fog skubizni bennünket."
A főszereplő, Quentin valamint két barátja, Radar és Ben isteniek együtt :))
"– De tesó, hát már sötét van. Nem mehetsz el sötétben egy idegen épülethez, ami valami rejtélyes címen található. Hát még sosem láttál horrorfilmet?
– De lehet, hogy Margo ott van – erősködtem.
– Ja, meg lehet ott egy démon is, ami kizárólag fiatal fiúk hasnyálmirigyével táplálkozik – felelte."
XD
"Chuck Norris könnyei a rákot is képesek lennének gyógyítani, de sajnos sosem sír."
A további idézeteket itt lehet megtalálni:
http://moly.hu/konyvek/john-green-papirvarosok/idezetek
és itt van Risa Rodiltól néhány nagyszerű illusztráció:
http://risarodil.tumblr.com/post/121964284205
Agatha Christie-től a Találkozás a halállal újraolvasás volt, ezt a regényt nagyon szerettem színdarabként is, amiből kétféle filmfeldogozást is forgattak, David Suchet-vel és Peter Ustinovval. (off: nekem Suchet Poirot!) Kicsit más vége van, mint a regénynek, más a gyilkos, de a lelki szadizmus mintapéldánya itt is Mrs Boynton.
Leírása:
„- Meg kellett volna ölnünk, érted?” – Hercule Poirot hallotta ezt a mondatot Jeruzsálemben, egy nyugodt nyári éjszakán szállodája ablakából. Kit és miért akarnak megölni? Meg akarnak-e ölni valakit egyáltalán? Miért kelti fel mindenki érdeklődését a Boynton család? A család tagjai taszítják és vonzzák a kívülállókat, s aki kapcsolatba kerül velük, nem tud elszakadni tőlük. Mi az a furcsa kisugárzás ami Mrs. Boyntont, ezt a hideg, érzéketlen, zsarnoki asszonyt körülveszi. Akit gyűlölnek, de engedelmeskednek neki. Egy napon a szállodában összeverődött társaság sivatagi kirándulásra indul. A táj forró és kietlen – Mrs. Boynton meghal. Mindenki gyanús és gyanúsított. Bárki megölhette – de megölték-e egyáltalán? – hisz az asszony mindenkiben gyűlöletet ébresztett. Vajon mi történt?
Ma végre rendbe tettem az oldalszámolós polcomat, és leadtam négy kihívást is, ilyen szép eredménye lett egy órányi linkelgetésnek:
Legkésőbb szombaton jövök, Sziasztok, Szép hetet kívánok!
Szolgálati közlemény:
nem leszek se fészen, se molyon holnaptól, majd instagramra fotózok, illetve twitterezhetünk!
Csütörtöki bejegyzésem óta elolvastam Fekete Istvántól az Erdei utakont, kifejezetten imádtam sokadjára is azt a fantasztikus stílust, amivel Fekete ír:
"Az óesztendőre ráhullott a hó, és eltemette. Könny fehér takarót kapott, melyet erőtlen, langyos kis szélgyerekek is összetépnek, neki még sincs belőle ébredése soha. Majd ha a melegedő nap előtt földhöz lapul a tél fehér arca, és kibukkannak alóla a füvek meg a rögök, azok már az új esztendő gyermekei lesznek, akik nem emlékeznek a régire, amely elment, és elsüllyedt abban az örökkön növekedő óceánban, amelynek neve: Idő."
John Greennel úgy jártam, mint anno Neil Gaimannal, az agyonsztárolt könyvük (Csillagainkban a hiba, Csillagpor) nagyon nem kötött le, viszont kitartóan olvastam tőlük mást, és azt imádtam.
Már a Katherine a köbön is tetszett, de szombaton kifejezetten szétröhögtem az agyam a Papírvárosokon. (még az elsietett vége sem zavar, meg az sem, hogy mennyire hasonlít a Mean Girls-re az egész.)
"– Ember, ezt muszáj lesz közölnöd vele – szögeztem le. – Csak ennyit mondj: Angela, én tényleg szörnyen bírlak, de valamit tudnod kell. Amikor majd elmegyünk hozzánk, hogy összebújjunk, ezerkétszáz feka Miki kétezer-négyszáz szeme fog skubizni bennünket."
A főszereplő, Quentin valamint két barátja, Radar és Ben isteniek együtt :))
"– De tesó, hát már sötét van. Nem mehetsz el sötétben egy idegen épülethez, ami valami rejtélyes címen található. Hát még sosem láttál horrorfilmet?
– De lehet, hogy Margo ott van – erősködtem.
– Ja, meg lehet ott egy démon is, ami kizárólag fiatal fiúk hasnyálmirigyével táplálkozik – felelte."
XD
"Chuck Norris könnyei a rákot is képesek lennének gyógyítani, de sajnos sosem sír."
A további idézeteket itt lehet megtalálni:
http://moly.hu/konyvek/john-green-papirvarosok/idezetek
és itt van Risa Rodiltól néhány nagyszerű illusztráció:
http://risarodil.tumblr.com/post/121964284205
Agatha Christie-től a Találkozás a halállal újraolvasás volt, ezt a regényt nagyon szerettem színdarabként is, amiből kétféle filmfeldogozást is forgattak, David Suchet-vel és Peter Ustinovval. (off: nekem Suchet Poirot!) Kicsit más vége van, mint a regénynek, más a gyilkos, de a lelki szadizmus mintapéldánya itt is Mrs Boynton.
Leírása:
„- Meg kellett volna ölnünk, érted?” – Hercule Poirot hallotta ezt a mondatot Jeruzsálemben, egy nyugodt nyári éjszakán szállodája ablakából. Kit és miért akarnak megölni? Meg akarnak-e ölni valakit egyáltalán? Miért kelti fel mindenki érdeklődését a Boynton család? A család tagjai taszítják és vonzzák a kívülállókat, s aki kapcsolatba kerül velük, nem tud elszakadni tőlük. Mi az a furcsa kisugárzás ami Mrs. Boyntont, ezt a hideg, érzéketlen, zsarnoki asszonyt körülveszi. Akit gyűlölnek, de engedelmeskednek neki. Egy napon a szállodában összeverődött társaság sivatagi kirándulásra indul. A táj forró és kietlen – Mrs. Boynton meghal. Mindenki gyanús és gyanúsított. Bárki megölhette – de megölték-e egyáltalán? – hisz az asszony mindenkiben gyűlöletet ébresztett. Vajon mi történt?
Ma végre rendbe tettem az oldalszámolós polcomat, és leadtam négy kihívást is, ilyen szép eredménye lett egy órányi linkelgetésnek:
Írásilag állok, pöpecen, mert fejléccel együtt 4050/4000 :D, viszont 1., ez egy elég egyszerű sztori lesz, ami ténynek nem tudom, hogy örülök-e; 2., annyira össze-vissza szerkesztetlen állapotban van, hogy néha még én se látom át :) na jó, ez túlzás, de rászoktam, hogy csak írom a párbeszédet, ahogy eszembe jut, és utólag teszem bele a neveket, mondta/felelte/válaszolta/mosolygott igéket. Címem szokás szerint nincs, ami volt az csak munkacím, kuka lesz, és a bevezetőt, hiába találtam ki, még mindig nem bírtam lepötyögni. Elég valószínű, hogy azt a végére hagyom.... jelenlegi írástechnikám nélkülözi a logikát.
Biztonság kedvéért beteszem az usb-ét, ha nagylány hoz laptopot, nehogy ne tudjon megszállni az ihlet :)
(Végül a hálaadás, erre rá fogok szokni)
Köszönöm a kis győzelmeket, örömöket:
4050/4000 :D * hogy megyünk wellnessbe * hogy a fiam gyógyulgat (bár a kicsilány ne lenne takonypóc!) * tegnapi körtés cidert, rám fért * Papírvárosokat * sok-sok kitüntetést * péntek esti filmnézést, Tim Burton Alice Csodaországban ♥ imádom * tegnapi áru megrendelést, sokba fog fájni, viszont milyen szépeket rendeltem! Köszönöm a kis győzelmeket, örömöket:
Legkésőbb szombaton jövök, Sziasztok, Szép hetet kívánok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!