A hét verse - Szabó Magda: Formátlanul



Szabó Magda: Formátlanul


A szók szövetjét feltépem körömmel,
a rím ma botlik, ferdül és süket,
az égre szórom – pukkanó rakéták –
és gőggel nézem messzi fényüket.

Ütem ütemre roskad, szétfolyik.
A forma robban. Mosd szét, Végtelen.
Eddig siklottál, balga gyík, s a nyelved
enyvén tapadt az álnok szerelem.

Alázatos fejemre rázuhan
irtózatos súlyával az öröm.
A vers elindul, felbukom bele,
és térdelek narancsszín délkörön.

Mint bibliás nép, jámbor remete,
csak dadogok az égre egyedül,
gyámoltalan szentségben, együgyűn,
mezítelenül és rímtelenül.

Szüret, 66.oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hét verse - Kovács Barbara: Ma rossz leszek (iskolás változat)

A hét verse: Romhányi József - Lepketánc

A hét verse - Varró Dani: SMS-VERSEK