Havi zárás: ez volt 2020. májusa

Forrás.

Kicsit nehezebben sikerült ezt a havi zárást megírnom, mert bár senki nem kérte, a Blogger úgy döntött, hogy frissíteni kell a kinézetet és a szerkesztő felületet, ami minden, csak nem felhasználóbarát ://
Ebben a hónapban amúgy is nehezemre esik blogposztokat írni, az hogy hetente egyszer a könyvtári blogra írok, kissé elveszi a kedvemet az itteni alkotástól. Még nem igazán álltam át arra, hogy két blogfelületre alkossak, ráadásul eléggé más témákban. De majd idővel, mert egyelőre még nem nyit a könyvtár, a lehetőség meg adott a távmunkára.

Májusban így csöppet csaltam is, ide is kiposztoltam 3 bejegyzést, abból a négyből, amit oda írtam, de azon kívül jutott időm két recenziót is véleményezni.
Úgy döntöttem még a múlt hónapban, hogy egy-egy hónapnyi, négy hétfői napot egy-egy költőnek fogok szentelni, ezért májusban minden hétfőn egy-egy Szabó Magda verssel köszöntöttem a hetet. Még nem árulom el, hogy ki lesz a következő négy hét költője, majd figyeljétek! :)

• Viktor E. Frankl: Mégis mondj igent az életre! / Logoterápia dióhéjban
• John P. Strelecky: Miért kávézó
• Matt Haig: Vigyázz, mit kívánsz!
• Steigervald Krisztián: Generációk harca
• René Goscinny: A kis Nicolas
• Angela Duckworth: Grit
• Julian Brass: Légy úrrá a szorongásodon!
• Astrid Lindgren: Juharfalvi Emil
• Barabási Albert-László: A képlet
• Mörk Leonóra: A herceg és a lányka
• James Clear: Atomic Habits
• Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Meglepő, hogy sikerült egy tucatnyi könyvet elolvasnom, az viszont nem, hogy a fele volt non-fiction, ismeretterjesztő olvasmány. Annyira hihetetlenül akciódús jelenleg a külvilág, hogy semmi, de semmi kedvem kitalált írói fantáziákba merülni, sokkal biztonságosabbnak, kiszámíthatóbbnak érzem a non-fictiont.
Más pedig éppen ellenkezőleg van ezzel, de persze olvastam a twitteren, molyon olyan olvasóról is, aki éppen olvasási válságban szenved. Az nálam is volt a hónapban, Mörk Leonóra új regénye sikeresen kikúrált belőle egy nap alatt.

Pár könyvet értékeltem a molyon, azokat most idemásolom.
Viktor Frankl művéről az a véleményem, hogy 5 csillagos kötet.
(Valószínűleg fogok róla hosszabban írni is, mert mégérdemli, de amíg eljutok odáig:)
Ez egy szakkönyv, és nem egyszerűen holokauszt beszámoló! (kifejezetten alávaló marketinghúzás tévútra vinni a reménybeli vevőket, és csöppet sem egyeztethető össze Frankl doktor elveivel.)

A koncentrációs táborról szóló részek pszichológiai embertípusokat, élethelyzeteket elemeznek, néhol szárazon, néhol brutálisan őszintén. Nem egyetlen Auschwitz memoár, amit az utóbbi félévben olvastam, mégis volt benne új információ a tábori életről.
A kötet második fele pedig tisztán szakmai: a logoterápia módszertanát magyarázza.
Szerintem briliáns könyv volt, kár, hogy csak elektronikus változatban bírtam megvenni, mert biztosan el fogom olvasni a második felét többször is.
Laikusoknak azonban, akik „csak” egy holokauszt memoárt akarnak olvasni, nem való – még akkor SEM, ha Edith Eger: A döntés című könyve után jöttek Frankl művét elolvasni.
(és engem bosszant, hogy miért kell összehasonlítani a kettőt, mikor nem ugyanolyan okból készültek? A Napot is össze lehet hasonlítani a Holddal, de értelme egy szál se.)


Mégis kávézó:
Szerencsés véletlen, de Viktor Frankl logoterápiás műve után olvastam el ezt a könyvet, ami éppen úgy az élet értelmét keresi, mint ahogy az említett holokauszt memoár.
Éppen csak sekélyesebbre van megírva, kicsit gyorstalpalóra, könnyen fogyaszthatóra, mint egy mekis kaja. Akkor lehet sorsfordító, és érdemi olvasmány, ha nemrégiben hasonló témájú könyvet olvastál. Ha viszont nem, úgy gyorsan felejthető élmény, csak egy rovátka, statisztikai elem lesz az olvasmánylistádon.
Kár érte.


Grit:
Majdnem tökéletes, de nem mindenkinek való, még most a karantén alatt sem, pedig mikor máskor lenne ideje eltöprengeni egy könyvmolynak az élete értelmén, és irányán, ha nem most?
Személyes aha-élmény kapcsolódik hozzá, amit nézzétek el nekem, hogy nem hozok nyilvánosságra. De az összes szokáskialakító, rutinkiépítő kedvencem helyet kapott a könyvben, Charles Duhigg (A szokás hatalma), Carol Dweck (Szemléletváltás).
Azonban ez NEM egy siker/teljesítmény gyorstalpaló, erre fel kell hívnom mindenki figyelmét, jóval tudományosabb, és szárazabb annál.

Azt hiszem, hogy tavaly már említettem, hogy nálam a páros években nagyon-nagyon elszalad a ló, már ami a könyvvásárlásokat illeti. Idén sincs ez másként, jelenleg 35 új könyv van már a 2020-as statisztikámban, igaz, hogy ebből a Kis herceg magyar verziója a gyerekekkel közös, a KMK-ás könyvek (8 db) pedig Fanni nagylányommal.

Ellenben, ami biztosan újdonság idén, hogy rászoktam az elektronikus formátumra, már 11 magyar nyelvű ekönyvet vettem ebben az évben, pedig csak angolt szoktam az Amazonon. Megvettem például Szeifert Nati mindkét regényét, Csernus dokitól az Egy életed van-t (éppen olvasom), Carrie Fisher naplóját és Az utazó macska krónikáját.
(Update:
az elmúlt egy órát az emailjeim és az Amazon fiókomban töltöttem, 54 darab ekönyvet vettem már idén! OMG :D szörnyű vagyok, a töredékét olvastam el...)

Tehát olvasnivalóból nem fogok egy ideig kifogyni, de két hét múlva hozni fogok egy posztot arról is, hogy honnan lehet legálisan angol és francia nyelvű klasszikusokat letölteni ;)