A hét verse - Szabó Magda: Közém s közéd a horizontot



Szabó Magda: Közém s közéd a horizontot

Ha néha szólítlak, vissza ne szólj,
légy néma, mint az alkohol,
mely a nyelvet megoldja, ám
maga nem válaszol.

Kutyád megölték. Széthordták ruhádat,
könyveidet. Másé a házad.
Mindenki meglopott.
Ne nézd a hegy mögül aranyló
szemeddel: hogy sirat a rablód.
Én is hűtlen vagyok.

Segíteni se próbálj. Hasztalan.
Mit ér, ha bűneim bogát kibontod?
Emeld közém s közéd 
a horizontot,
s hagyj magam.

Ne irígyeld mohó
számat, amely szívja a változót,
s viseld el, hogy a változatlan
törvényeit terajtad is betöltse,

s örülj magadnak, holt-magadnak,
hogy ágyat készíthetsz a magnak,
s nem te leszel, ki ízleli,
ha nő fanyar gyümölcse.
Szüret, 92.oldal



Megjegyzések