A hét verse: Radnóti Miklós - Eső esik, fölszárad

Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít. 

Nézd a világ apró rebbenéseit. 

Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog, 

vihogva varrnak felhőskörmü lányok.

Uborkát esznek. Harsan. S csattog az olló. 

Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló.

A sarkon túl egy illatszerárus árul, 

a hitvesét is ismerem szagárul.

Elődje vén volt már. Meghalt. S mint bárki mást, 

csak elfeledték. Akár a gyökvonást.

Feledni tudnak jól. A tegnapi halott 

szíveikben mára szépen megfagyott.

Egy ujságlap repül: most csákót hord a szél. 

Költőt is feledtek. Ismerem. Még él.

Még kávéházba jár. Látom hébe-korba, 

sötét ruhája, válla csupa korpa.

Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán, 

mint vén levelét a vetkező platán?

Hisz úgyis elfelejtik. Semmi sem segít. 

Nézd a világ apró rebbenéseit.

***

Vers forrása

Képek innen:  http://autumncozy.tumblr.com/