Mottó: "Ám a kulcspillanat akkor jött el, amikor a Water Resources csoport 2009-ben kiadta „A jövőbeli vízkészleteink térképe” című jelentést, amely szerint
2030-ra az emberiség 40 százaléka küzd majd vízhiánnyal."
2030-ra az emberiség 40 százaléka küzd majd vízhiánnyal."
Fülszöveg:
A „szürke rinocérosz” kifejezéssel az emberiséget érintő, nagy hatású, előre nem látható és többnyire nem is tudatosuló fenyegetésekre utalunk; olyan, mint a porcelánboltba beszabadult elefánt vagy a valószínűtlen eseményeket jelképező fekete hattyú.
A „szürke rinocérosz” kifejezéssel az emberiséget érintő, nagy hatású, előre nem látható és többnyire nem is tudatosuló fenyegetésekre utalunk; olyan, mint a porcelánboltba beszabadult elefánt vagy a valószínűtlen eseményeket jelképező fekete hattyú.
A szürke rinocérosz nem meglepetésszerűen támad, érkezését rendszerint figyelmeztetések és egyértelmű előjelek hosszú sora előzi meg. Az ingatlanhitelek piacának 2008-as drámai összeomlása, a Katrina hurrikán és más természeti katasztrófák tragikus következményei, a médiavilágot felbolydító, új digitális technológiák, sőt, már a Szovjetunió bukása is várható volt, jóval az események előtt.
Vajon a társadalom vezetői és döntéshozói miért mulasztják el mégis, hogy foglalkozzanak a közelgő veszélyekkel, mielőtt a nyakukba szakad a végzetes eseménysor?
Michele Wucker A szürke rinocérosz című könyvében a politikai döntéshozás és válságkezelés területén szerzett ismereteire, illetve a világ vezetőivel készített mélyinterjúk során szerzett tapasztalataira támaszkodva bemutatja, hogyan ismerhetjük fel a távolban felsejlő fenyegetéseket és miként szálljunk szembe velük.
Meggyőző történeteivel, valós példáival és gyakorlati tanácsaival A szürke rinocérosz nélkülözhetetlen olvasmány a menedzsereknek, befektetőknek, pénzügyi tervezőknek és politikai döntéshozóknak. De mindenkinek ajánlott, aki szeretné felismerni és megérteni a közelítő tragédiákat, és hasznosítani ezt a tudást.
Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/michele-wucker-a-szurke-rinocerosz
Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/michele-wucker-a-szurke-rinocerosz
Belinkeltem újfent egy videót, lassan ez lesz a blog különlegessége, hogy minden angolszász szerzőhöz csatolom a saját személyiségét is, látványban, lévén a kép sokkal többet mondóbb, izgalmasabb tud lenni akár az írott szónál is.
Gyorsan meg is mondom, hogy ezúttal 4 csillagot adtam Michele Wucker művére, mert egy probléma van csak vele: félig szakkönyv, tehát nehezen olvasható.
De megéri?
Abszolút!
A bejegyzés mottója most egy olyan adat, amely azért szúrt szemet, és bocsánat, hogy saját példával jövök, de az a leghatásosabb, mert a feltételezett 2030-ban, mire az emberiség 40 százaléka nem jut vízhez, az én legkisebb gyermekem még nem lesz nagykorú.
Kijózanító ez az adat, megálljt parancsol a fogyasztói magatartást felvett huszadik századi embernek, és hát nyilván főleg anyaként, de eljövendő könyvtáros tanárként is elgondolkodtat: mit tehetek ÉN, mint személy, mint anya, mint példakép a fenntarthatóbb jövőért.
Merthogy ez a legfontosabb üzenete Michele könyvének, hogy "Halló, kedves emberek, tessék szépen előre is tervezni, és ez ne 2-5-7 éves periódus legyen, ne egy választási ciklusra essen, hanem inkább 10-20-100 éves projekteket kalkuláljatok!" :)
Hogy mitől rinocérosz?
Nos, Wucker eszmefuttatása a következő: adott egy szép nagy probléma, legyen ez egy állatfaj kihalása, eljövendő vízhiány, gazdasági válság, vagy éppen természeti csapás. Mivel szürke az istenadta rino, beolvad a környezetbe, nehezen lehet észrevenni, igazán csak akkor, mikor mozogni kezd. Igen ám, de ha nekiindul a soktonnányi kicsike, akkor mindjárt 40 kilométeres sebességgel teszi azt, konkrétan átcsörtetve mindenen és mindenkin, aki útjában áll.
De még mielőtt lecsap a vész, azért szoktak lenni előjelek a gondokkal kapcsolatban, amit számos szakértő lát is, ki is mond - csak éppen vagy süket fülekre talál a mondanivalójával, vagy tagadásba, halogatásba fut bele.
Hogy a közelmúlt legmarkánsabb magyar szürke rinocérosz esetén példázzam a dolgot, a 2006-os budapesti tűzijáték katasztrófa egyértelműen az volt. A meteorológusok előre jelezték, hogy jön a vihar, pont kilenc körül éri el a Duna partját, de a szervezők nem intézkedtek.
Nos, Wucker eszmefuttatása a következő: adott egy szép nagy probléma, legyen ez egy állatfaj kihalása, eljövendő vízhiány, gazdasági válság, vagy éppen természeti csapás. Mivel szürke az istenadta rino, beolvad a környezetbe, nehezen lehet észrevenni, igazán csak akkor, mikor mozogni kezd. Igen ám, de ha nekiindul a soktonnányi kicsike, akkor mindjárt 40 kilométeres sebességgel teszi azt, konkrétan átcsörtetve mindenen és mindenkin, aki útjában áll.
De még mielőtt lecsap a vész, azért szoktak lenni előjelek a gondokkal kapcsolatban, amit számos szakértő lát is, ki is mond - csak éppen vagy süket fülekre talál a mondanivalójával, vagy tagadásba, halogatásba fut bele.
Hogy a közelmúlt legmarkánsabb magyar szürke rinocérosz esetén példázzam a dolgot, a 2006-os budapesti tűzijáték katasztrófa egyértelműen az volt. A meteorológusok előre jelezték, hogy jön a vihar, pont kilenc körül éri el a Duna partját, de a szervezők nem intézkedtek.
Michele szerint, ahogy a videóban a a Világgazdasági Fórum Fiatal Globális vezetői előtt taglalja, elsősorban a probléma felismerése és elfogadása a legnehezebb, mert mint ahogy a könyv magyar változatán is szerepel: "Az emberek inkább együtt tévednek, mint hogy egyedül legyen igazuk."
Különcnek lenni, netán vátesznek, jósnak, Kasszandrának, aki csak a gondokat tudja megjósolni, olyan nehézség, amivel az átlagemberek nem szívesen bíbelődnek, nem mernek felvállalni.
De még nehezebb gondokat tud a halogatás, a többszöri áttervezés, időhúzás, és főleg a politika okozni egy-egy társadalmi, vagy akár gazdasági veszedelem esetén.
"a National Geographic kiszámította, hogy kevesebb mint 10 milliárd dolláros befektetés lenne annyi sótalanított vizet előállítani, amely elegendő Izrael, Jordánia és a Nyugati part vízigényeinek kielégítésére. Összehasonlításképpen: a Kuvait felszabadításáért vívott öböl-háború az arab országok 430 milliárd dollárjába került."
Na, hát ehhez ugyebár nem kell sok komment, magyarázat...
Különcnek lenni, netán vátesznek, jósnak, Kasszandrának, aki csak a gondokat tudja megjósolni, olyan nehézség, amivel az átlagemberek nem szívesen bíbelődnek, nem mernek felvállalni.
De még nehezebb gondokat tud a halogatás, a többszöri áttervezés, időhúzás, és főleg a politika okozni egy-egy társadalmi, vagy akár gazdasági veszedelem esetén.
"a National Geographic kiszámította, hogy kevesebb mint 10 milliárd dolláros befektetés lenne annyi sótalanított vizet előállítani, amely elegendő Izrael, Jordánia és a Nyugati part vízigényeinek kielégítésére. Összehasonlításképpen: a Kuvait felszabadításáért vívott öböl-háború az arab országok 430 milliárd dollárjába került."
Na, hát ehhez ugyebár nem kell sok komment, magyarázat...
Mint már említettem, ez egy nehéz könyv, szinte szaknyelven íródott, tehát azoknak, akik nem olvasnak bármiféle szakirodalmat, vagy nagyon komoly elvont szépirodalmat, nehézséget jelenthet Michele Wucker művének elolvasása.
Mégis AJÁNLANI fogom, így csupa nagybetűvel, mert szülőként, tanárként, vezetőként, vállalkozóként, egyáltalán emberként felelősséggel tartozunk az elkövetkező generációk felé.
"A földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön" - remélem, hogy ismerős.
A legszebb, legjobb az lenne, ha közös olvasókörök adnák körbe, beszélnék meg egymás között, hogy ők, személy szerint mit tehetnének a fenntarthatóbb jövőért - akár legyen szó itt egy csapat vállalkozóról, egy tanári gárdáról, értelmiségi baráti társaságról. Közös együtt gondolkodás és tettek, főleg a példamutatás a gyermekeinknek segíthet az élhető jövendő kialakításában.
És itt most nem kell mindjárt nagy dolgokra gondolni, ha leszoksz a kádban fürdésről, inkább zuhanyzol; használod a tömegközlekedést, autó helyett, vagy ha igyekszel 70-100 százalékban szelektíven gyűjteni a szemetet, már sokat tettél a bolygónkért.
Mert különben az emberi faj is úgy jár, mint a címben szereplő, kihalás szélén álló állatok.
Szegény szürke rinocéroszokból a 20. század elején félmillió példány élt szabadon Afrikában és Ázsiában, manapság meg alig 60-100 van belőlük fajtánként. Az ember előtt 50 millió évet éltek békében, mi meg alig száz-százötven év alatt kiírtottuk őket :/
Míg a rinók méltán okolhatnak minket a végzetük miatt, vajon gyerekeink, unokáink kit fognak hibáztatni?
Mégis AJÁNLANI fogom, így csupa nagybetűvel, mert szülőként, tanárként, vezetőként, vállalkozóként, egyáltalán emberként felelősséggel tartozunk az elkövetkező generációk felé.
"A földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön" - remélem, hogy ismerős.
A legszebb, legjobb az lenne, ha közös olvasókörök adnák körbe, beszélnék meg egymás között, hogy ők, személy szerint mit tehetnének a fenntarthatóbb jövőért - akár legyen szó itt egy csapat vállalkozóról, egy tanári gárdáról, értelmiségi baráti társaságról. Közös együtt gondolkodás és tettek, főleg a példamutatás a gyermekeinknek segíthet az élhető jövendő kialakításában.
És itt most nem kell mindjárt nagy dolgokra gondolni, ha leszoksz a kádban fürdésről, inkább zuhanyzol; használod a tömegközlekedést, autó helyett, vagy ha igyekszel 70-100 százalékban szelektíven gyűjteni a szemetet, már sokat tettél a bolygónkért.
Mert különben az emberi faj is úgy jár, mint a címben szereplő, kihalás szélén álló állatok.
Szegény szürke rinocéroszokból a 20. század elején félmillió példány élt szabadon Afrikában és Ázsiában, manapság meg alig 60-100 van belőlük fajtánként. Az ember előtt 50 millió évet éltek békében, mi meg alig száz-százötven év alatt kiírtottuk őket :/
Míg a rinók méltán okolhatnak minket a végzetük miatt, vajon gyerekeink, unokáink kit fognak hibáztatni?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!