Jo Nesbo: A ​fiú (Mini-könyvklub 5.)

FÜLSZÖVEG:

Sonny, a rejtélyes, visszahúzódó, kábítószerfüggő fiú tizennyolc éves kora óta börtönben ül, mert beismert két gyilkosságot, amelyeket nem ő követett el. Nem ingyen tette. Cserébe megkapja az egyetlen dolgot, amire szüksége van: heroint. Mivel ügye a korrupt hatalmi rendszer minden szereplőjét érinti, a rendőrségnek és az alvilágnak egyaránt az a célja, hogy folyamatosan bódult állapotban és rácsok mögött tartsák. És Sonnynak ez meg is felel, eszében sincs változtatni a helyzeten. A rabtársai egyfajta gyóntatóként tekintenek a különös, vonzó fiúra, s gyakran öntik ki neki a lelküket. Így esik, hogy egy napon Sonny megdöbbentő dolgot tud meg az egyik rabtársától: rendőr édesapja, akiről ő úgy tudta, önkezével vetett véget az életének, valójában gyilkosság áldozata lett. Sonny világa alapjaiban megrendül. Megszökik a szigorúan őrzött börtönből, és megkezdi vadászatát azok után, akik vétettek ellene.

Eredeti cím: Jo Nesbø: Sønnen

Eredeti megjelenés éve: 2014

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/jo-nesbo-a-fiu

Annak idején, mikor szavazhattunk bevallom, hogy én is nyomtam erre a könyvre, amit végül mégse bírtam elolvasni.

(bocs minden rajongótól!)
Már az első ötven oldal nyögvenyelősen ment, de annyi kedves ismerősöm rajongója Nesbó-nak, hogy gondoltam kitartok még egy darabig, hátha.
Hát NEM.

A 96. oldalon adtam fel végleg, mert 1., Nem kötötte le a figyelmemet, mert oly nagyon sablon az alapszitu, hogy azon számomra se hús, de csont se alig.

2., Nem szeretem a sok hullás krimiket, és ezt most furcsa így megvallani, hiszen akkor minek jelentkeztem ebbe a könyvklubba, igaz? De itt már az első pár oldalon van egy lány, akit megölnek, a főgonosz (akitől van még eggyel gonoszabb, szinte sátáni alak a könyvben, az ő főnöke); aztán jön a pap meggyilkolása (ki nem arra fogadott?); majd kiderül, hogy Sonny apjának halála is megrendezett volt.

3., Láttam a molyos értékelésekben, hogy bőven van a műben társadalomkritika, hát odáig elmenni már nekem nem volt türelmem. Habár valamilyen szinten az is egyfajta megítélés, ahogy a börtönben szóló játszmákról írt, vagy éppen arról, mikor Sonny  magára vállalta más bűnét a kábítószerért.

4., Elolvashattam volna úgy, hogy csak a párbeszédeket nézem át, hiszen belepillantottam a végébe, és láttam, hogy minden szép és jó lett, Sonny párt is talált... de ez nem igazi olvasás, csalás lett volna a többiekkel, magammal, a könyvvel szemben is.

Nem jó időben, nem jókor talált meg ez a mű, de attól még Nesbo stílusa klassz, csak távol áll tőlem.
Biztosan fogok még vele próbálkozni :)

Többiek értékelését itt olvashatjátok el:
http://konyv-sarok.blogspot.hu/p/a-fiu.html