A hét verse: Mentovics Éva - Őszi rekviem

Avarruhába bújt a föld

a fázós fák alatt,

amíg a szél, a dölyfös úr

a tájon átszaladt.

Zörgetve fákat, bokrokat,

haladt a hegytetőn,

mögötte rétek borzongtak

kopáran, reszketőn.

Az erdő kábán álmodott,

álmában égig ért,

álma langyos, új tavaszt,

szikrázó fényt ígért,

hol fészek ring a lombokon,

s körötte dal fakad,

és éjjel minden odvában

mókusok alszanak.

Álmodik a völgy, a rét,

a tó is megpihen,

miközben zúg a hűvös szél;

az őszi rekviem.

Vers forrása:
Óperencia

Képek:
https://pixabay.com/