Pilinszky János: Egyenes labirintus
Milyen lesz az a visszaröpülés,
amiről csak hasonlatok beszélnek,
olyanfélék, hogy oltár, szentély,
kézfogás, visszatérés, ölelés,
fűben, fák alatt megterített asztal,
hol nincs első és nincs utolsó vendég,
végül is milyen lesz, milyen lesz
e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás,
visszahullás a fókusz lángoló
közös fészkébe? – nem tudom,
és mégis, hogyha valamit tudok,
hát ezt tudom, e forró folyosót,
e nyílegyenes labirintust, melyben
mind tömöttebb és mind tömöttebb
és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.
***
vers link:
https://moly.hu/karcok/1062021
kép:
vers link:
https://moly.hu/karcok/1062021
kép:
https://unsplash.com/
IMÁDOM Pilinszkyt! Főleg a rövidebb alkotásait, amikor alig pár sorban képes hihetetlen sok mindent mondani a szürrealizmusával. Mintha szavakba önené Dalít (és társait) - ami vhol nem is meglepő, hiszen jobbára kortársak voltak....
VálaszTörlésjaj, nagyon Örülök, h akkor Neked tudtam ma verset hozni ;-)<3
VálaszTörlésMindig tudsz :D csak általában nemigen tudok mit hozzáfűzni (ill. a személyes hülyeségeimmel inkább nem szennyezem a blogod ♥).
Törlés