X JAPAN: WE ARE X



Breathless Tao, aki a bétám és időnként az online lelkiismeretem, megkérdezte még áprilisban, hogy ugyan mikor óhajtok beszámolni az X Japan filmről, mikor akarok blogposztot írni róla.
Nos, végre elérkezett a pillanat, mert tény és való, rengeteget formált rajtam ez a zenekar, főleg Yoshiki, a dobos-zongorista-zeneszerző-zenekar alapító példája.

Yoshikire még tavaly csodálkoztam rá, mikor elkezdtek a szokásformálási módszerek jobban érdekelni, és a twitteren Breathless megosztotta kedvence napirendjét.
Hát, őszintén totálisan ledöbbentem attól, hogy valaki képes annyi mindent belezsúfolni a napjába, mint ez a japán sztár. Bár, mint köztudomású, a japánok munkamániások, de a hajnali 7-kor kelés, 9-tól interjúk, munkamegbeszélések, próbák sokasága Yoshi-sannál este 11-kor ér véget, egy kis levezető edzéssel 😵
Komolyan eszméletlen egy ember, akinek az élete, sorsa is nagyon izgalmas.


Persze az sem árt, hogy 52 évesen ilyen jól néz ki :))) nem fogok hazudni


Egyszer volt, hol nem volt, egy japán kisfiú, aki négy évesen elkezdett zongorázni tanulni. Kiemelkedően tehetséges fiúnak tűnt, igazi csodagyereknek, ami főleg édesanyjának jelentett kárpótlást, akinek az orvosok azt mondták szülés után, hogy nem biztos, hogy a fia életben maradt.
Nos, eme jóslat szerencsére hamisnak bizonyult, de a felnövekvő Yoshikit nem kerülte el a balszerencse. 11 éves, mikor apja megöli magát, és a kamasz szívében valami örökre megváltozik.

A zongorán szóló zene többé már nem gyógyír, ahelyett a dobolásba fekteti bele minden erejét. No meg persze a rockzenébe, és megalapítja Japán egyik első rockbandáját 1982-ben. Az énekes Toshi lesz, akivel Yoshiki az óvoda óta, négy éves koruktól  barátságban van, szinte testvérek.
Lassanként melléjük érkeznek a gitárosok, Yoshi pedig zenét szerez, de olyanokat, amik többszörösen megtöltik a Tokio dómot - cirka 50-55 ezer rajongóval, alkalmanként.
Ők a helyi Beatles, az első zenei sztárok Japánban, akiket hisztérikus rajongók hada kísér.





Aztán valakinek az a briliáns ötlete támad, hogy próbáljanak szerencsét az USA-ban is, a rock igazi fellegvárában. Ez az elképzelés pedig felszínre hozza az összes eltemetett problémát, nem tudnak jól angolul a srácok, csupa csalódás az amerikai kaland.
Toshi beleszeret egy nőbe, aki egy japán vallási szekta tagja, és beleviszi az énekest is az egyházába. Majd a dalnok bombát robbant: ki akar szállni a zenekarból.
Yoshiki szinte ugyanazt a gyászt érzi, mint egykor apja elvesztésénél, de bejelenti a zenekar feloszlatását, amit pár utolsó élő koncert előz meg 1997 decemberében.

Úgy játszanak, mint soha többé, de mindenki sír, a rajongók, a zenészek, Yoshi-san elkeseredésében konrétan szétveri a dobfelszerelését - kis híján meghal a színpadon.
De persze ennyi év nem múlik el nyomtalanul, Toshi rekedt hangján elcsukló hangon énekli a Forever Love-t - mikor a szintén síró Yoshiki megöleli őt.
(valaki észlény leszedte a youtube-ról a jobb minőségű videót, csak ilyen bénát találtam, bocsi!)





Az élet persze nem áll meg, Toshi elmerül a vallásban, a tagok szétszélednek, Yoshiki pedig visszafordul a komolyzene felé.
Sajnos a tragédiák továbbra sem kímélik a csapatot, mert elveszítik hide-t, a vezető gitárost is. (az első belinkelt videón ő van ilyen csini piros szerkóban, pink hajjal :D igazi egyéniség volt)
Talán, mondanom sem kell, még egy feltételezett öngyilkosság, habár Yoshi-san balesetnek tartja barátja halálát és a mai napig gyászolja őt.

Ennyi bánat egy tucat másik embernek jut, mint ami Yoshiki életében előfordult, viszont a zenéje, zeneszerzői képessége csak több lett általuk.
Komolyzenészként is sikert-sikerre arat, ő szerzi a japán Világkiállítás zenéjét,  a 69. Golden Globes díjátadó gála zenéjét, valamint a japán császárnak ír egy jubileumi művet, amit elő is adhat a felséges pár előtt a tokiói császári palotában.

Aztán egy nap 2007-ben megszólal a telefonja, és Toshi, az eltűnt barát hívja. Egy emlékezéssel eltöltött estéből több lesz, és ahogy az énekes lassan eltávolodik a vallási szektától, főleg a szektavezér agymosó befolyásolásától, újra megerősödik a barátságuk, és ismét szóba kerül a közös zenélés.


Saját Hello Kitty brandja van, Yoshikitty néven :D. Milyen menő már? 

Manapság pedig, az internetnek hála, teljesen új fejezet nyílt az X-JAPAN életében, mert egyre több nemzetközi rajongójuk van - sőt lehetőségük nyílt idén a Coachellán is fellépni.
Még az sem vetett sokáig gátat a terebélyesedő hírnévnek, hogy Yoshikit tavaly megműtötték.
(lol, a hírt a BBC oldaláról linkeltem, kicsit híres Japánban a drága)

Az X-JAPAN történetét pedig a rajongók filmen is megtekinthetik, a We are X nagy élmény volt számomra idén.
(Guardian viszonylag dicsérte, Variety nem - ilyen ez a zenei szakma, viszont ez utóbbi cikk alatt egész érdekes rajongói diskurzus folyik)




No, és ennyi nyáladzás után, aki még kitartott, az kap egy interjú linket, a Sound Of Japan oldalhoz, akik tavaly Bécsben jártak a WE ARE X sajtóbemutatóján 😂

Igazából mondhatok, írhatok, dicsérhetek én bármennyit, ez az interjú az, ami valójában megmutatja, hogy milyen eszméletlenül szerény ember tudott maradni Yoshiki, minden nyilvánvaló rajongás ellenére.
(Az interjú legviccesebb része, mikor rákérdez a blogger arra, hogy Yoshi-san olvasott-e fanfictiont a zenekarral kapcsolatban :D én igen, hát és, ö, vannak nagyon fura darabok XDXD)

És, hogy mi az én kedvencem tőlük?
Rusty Nail, aminek van nagyon klassz anime verziója is, de koncert videót mellékelek, mert a mobilomon így szól :))
Sőt, Yoshi-san zenéjét többszörösen is szívesen hallgatom, nemcsak rockzenéket töltöttem le, hanem Yoshiki komolyzenei albumát.





A blogbejegyzés elkészülését nagyban segítette Breathless Tao barátom, aki egyáltalán megismertetett a zenekarral, illetve a Yoshiki oldala - bár én inkább twitteren, instagrammon követem őt -, valamint természetesen a kacsolódó wikipédia oldalak:  wiki Yoshiki  és wiki X-JAPAN , illetve ez a cikk a zenekarról a világhírű Rolling Stone magazinban.

Ha szerencsém van, akkor nem is lesz sok tárgyi tévedés a posztban, és Breathless megbocsátja a lassúságomat ;) pláne mert itt az ő egyik kedvence, a Kurenai, amivel rendszeresen fárasztunk minden figyelőnket a twitteren :D XD


Megjegyzések

  1. Azé' hogy egy amerikai site nevezzen superficial-nak - AKÁRMIT...... érzed az iróniát. :/
    Üsse kavics, csak itt, csak most, csak NEKED megbocsátok. Csak mert csak sikerült előbb összehozni, mint a tokiói olimpiát. :p

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D
      örülök, hogy még szeretsz egy kicsit! <3
      Ja, röhejesek, de ezt már beszéltük a twitteren, nekem a bicska kinyílik a zsebembe, mikor megkérdezi valamelyik 'észlény' újságíró, hogy tényleg, még mindig sztárok Japánban?
      :P lusta disznók utánuk olvasni

      (amúgy még gondolkodtam azon, h kivárok vele a szülinapomig, de ha már ma laptophoz ültem, akkor rászántam azt a 3 órát a képekre, videókra, linkelésre)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!