Csanádi Imre: Erdei vadak, égi madarak
Múlottam immár harmincöt éves,
harminchat maholnap.
Lentről a völgyből megsokasodtan
emlékek csaholnak.
Annyi dolog vár; fogytán türelmem,
hogy őket hallgassam.
Bólintok épp csak: féluton járok,
delelő magasban.
Féluton járok? delelő magasban?
kupacra ha tellett
amaz oromból, hajdanta mellyel
a Becsvágy hízelgett.
Nem pénz, nem rendjel, nem is hír vont engem,
s ha hír, nem akármi,
de hogy érclábon tudjak a zajló
időben megállni.
Ledönt? megállok? mi gondom többé!
hanem szégyent, szennyet
– bírjam erővel – rozsdáját akár
izzó vas, levedlek.
Nézhessen tisztán, meg ne piruljon
miattam utódom,
s melyből vétettem, nevemre a köznép
el ne komorodjon.
Erdei vadak, égi madarak –
eleim reátok
hagytak minden mást, tisztesség-adást,
siratást, sír-árkot.
Erdei vadak, égi madarak –
acélból, betonból
csillagokig csap, kizúg hatalmas
fényben az atomkor.
Erdei vadak, égi madarak –
eszmék, izotópok
örvénylésében meghalljam mégis
mint búgtok, sikongtok.
Erdei vadak, égi madarak –
érjetek oly készen:
szólít halálom: nyugodtnak találjon,
eldőlni ne késsem.
***
Vers forrása:
https://bit.ly/2ZRySrI
Csanádi Imre (Zámoly, 1920. január 10. – Budapest, 1991. február 23.)
költő, író, műfordító, balladagyűjtő; publicista, szerkesztő.
Vers forrása:
https://bit.ly/2ZRySrI
Csanádi Imre (Zámoly, 1920. január 10. – Budapest, 1991. február 23.)
költő, író, műfordító, balladagyűjtő; publicista, szerkesztő.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!