2018. október 29., hétfő

A hét verse - Kányádi Sándor: Tudod



Kányádi Sándor: Tudod

Tudod 
soha nem bántam meg, 
hogy megszerettelek, 
pedig felbolygatta ez a szeretet 
az egész életem, 
Tudod, 
soha nem csalódtam benned, 
pedig sokszor nem értettem 
a cselekedetedet, 
sokszor féltettelek, 
leginkább magadtól féltettelek, 
Tudod, 
lassan fogynak körülöttem a dolgok, 
a dolgaim, 
vagy messzire kerülnek tőlem, 
vagy csak én távolodok, 
ahogy szakadoznak a szálak, 
az érzés egyre jobban magához láncol, 
Tudod, 
mikor megkönnyezek valamit, 
ami szép volt, 
megvigasztal a gondolat, 
hogy lakozik bennem egy csoda, 
ami nem hagy el, 
amit nem vehet el tőlem 
sem az irigység 
sem a rosszindulat, 
Tudod, 
ebből az érzésből táplálkozom, 
miatta össze sem csuklom, 
ha elesek is, érte felállok, 
ha sírok is elmosolyodok, 
talán, 
ha végleg elalszom, 
érte akkor is felébredek.


***

Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1120633
Kép:
Pexels
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!