A hét verse - Kányádi Sándor: Tudod

Kányádi Sándor: Tudod

Tudod 

soha nem bántam meg, 

hogy megszerettelek, 

pedig felbolygatta ez a szeretet 

az egész életem, 

Tudod, 

soha nem csalódtam benned, 

pedig sokszor nem értettem 

a cselekedetedet, 

sokszor féltettelek, 

leginkább magadtól féltettelek, 

Tudod, 

lassan fogynak körülöttem a dolgok, 

a dolgaim, 

vagy messzire kerülnek tőlem, 

vagy csak én távolodok, 

ahogy szakadoznak a szálak, 

az érzés egyre jobban magához láncol, 

Tudod, 

mikor megkönnyezek valamit, 

ami szép volt, 

megvigasztal a gondolat, 

hogy lakozik bennem egy csoda, 

ami nem hagy el, 

amit nem vehet el tőlem 

sem az irigység 

sem a rosszindulat, 

Tudod, 

ebből az érzésből táplálkozom, 

miatta össze sem csuklom, 

ha elesek is, érte felállok, 

ha sírok is elmosolyodok, 

talán, 

ha végleg elalszom, 

érte akkor is felébredek.

***

Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1120633

Kép:
Pexels