A hét verse - Radnóti Miklós: Mint észrevétlenül




Radnóti Miklós: Mint észrevétlenül

Mint észrevétlenül álomba hull az ember, 
úgy hull az ifjukorból a férfikorba át; 
már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel 
s apányi lett körötte már egyre több barát.

Apa és kisfia most együtt látogatják, 
s a kisfiú lesz lassan, ki jobban érti őt, 
ki érti még lobos szivének sok kalandját, 
s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt.

De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már, 
megrendelésre fordít, eladja verseit, 
már szerződést bogoz, számolgat és protestál 
s megélni néki is csak a mellékes segít.

Sikerre nem kacsint, mert tudja, egyremegy, 
e hölgy kegyeltje az lesz, ki jókor érkezett; – 
kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy, 
a bús kamaszt igéző méz és dió helyett.

És tudja, nyáron is lehullhat egy levél, 
hiába táncol és csal a forró emberész, 
s minden megméretik, ha egyszer majd nem él; 
sportbajnok nem lehet már, sem kóbor tengerész,

de megtanulta, hogy fegyver s szerszám a toll, 
s ugyancsak nyaktörő az, ha méltón peng a lant, 
s hogy eljut így is ő mindenhová, ahol 
mezítlen él a szándék és perzsel a kaland.

És míg tollára dől, a gyermekekre gondol, 
és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg, 
mert értük dolgozik, akár a néma portól 
csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők.

***

Kép: Pixabay
Vers:
https://moly.hu/karcok/1261353

Megjegyzések